Lehet, hogy összeomlott régi álmunk
Lehet, hogy nem lesz "álom" társadalmunk
Lehet, hogy sírnunk kéne mindez után
Vagy az egészet abbahagyni talán?
Orjöngenünk kéne fegyverekkel
A kézben harcolni rendorökkel?
Ellenségnek nyilvánítani mind azt
Aki nem érzi át a dalt?

Csak azok, akik nem képesek gondolkodni
Azok még több vért akarnak látni
Kétségbeesett gondolatok
Húzzák elo a kést, az állatot
Ki saját hibájáért mást okol
Milliókat egy helyre sorol
Bunbakot mindenki oly könnyen talál
De ki mondja meg, hol húzódik a határ?

Nekem nem kell ez orült mentalitás
Nekem nem kell még több akasztás
Egy vérzo világ az otthonom
Ilyen világban kell talpon maradnom
Nekem nem kell ütnöm, hogy érezzed
Nekem nem kell ölnöm, hogy megértsed
Mit érzek, mit gondolok én

De te csak élvezd, hogy minden hír eljut tehozzád
Élvezd, hogy van száz TV csatornád
Színesben láthatsz minden háborút
Focimeccset, mely eroszakba fúlt
Elidegenedés, civilizáció
Fékezhetetlen agresszió
Magával ragad mindenkit, s úgy érez
Nem nyugszik, míg nem tapad vér a kezéhez

Nekem nem kell e gyilkos mentalitás
Nekem nem kell még több pusztítás
Egy rothadó világ az otthonom
Amíg élek, nem szabad feladnom
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincsen ember, se Isten, ki felettem áll

Te elfogadhatsz egy láthatatlan vonalat
Amit ide-oda rakosgatnak, akik
Megmondják, hogy ki a túloldalon áll
Egyik nap még testvér, jó barát
De holnap el fogod vágni a torkát
El fogod vágni a torkát!!!
Mindenkit megöl ez az ostoba mentalitás
Túl véres lesz a folytatás
Addig, amíg énekelhetek
Így mondom el neked, hogy mit érzek
Nekem nem számít, hogy hol a határ
Nincs ember, se Isten, ki felettem áll
Nincsen ember, se Isten, ki feletted áll!