Nem vagy önmagad, nem találod helyed
Azon töprengesz naphosszat, hogy miért éppen veled
Történik ez, padlón a fürdőszobában
A marihuánás cigi meg ott lóg a szádban.
Csak fekszel a földön, s elszáll minden erőd
Amiből még túl sok is volt éppen tegnapelőtt
Lépcsőház, lerúgott postaláda
Talán túlzásba viszed egy kicsit mostanában

Mert túl sokat szívsz, túl sokat iszol
A hömpölygő tömegből azt sem tudod már
Hogy ki szólt hozzád, ne vitatkozzál
A kabátjuk alatt fegyver van, ne tiltakozzál

Csak behúzod a nyakad, s felteszed a kezed
Várod, mikor ütik le egy gumibottal fejedet
Csak vársz, csak vársz, egyhelyben állsz
Magadban mosolyogsz, mert képzeletben egész máshol jársz

Túl az álmokon, távoli tájakon
Ahol majd karosszékből röhöghetel százakon
Ez a te világod, te vagy a királyod
Csak rajtad áll, hogy megveted vagy imádod

Tudod, hogy képzeled, de nagyon élvezed
Mint egy játékot, összerakod, szétszeded
Bár nem vigyáz rád semmilyen hatóság
Mégis jobban tetszik mindez, mint a valóság

Ezért szinten tartod magadat csendben
Bár tudod jól, hogy valami még sincsen itt rendben
Ingerült vagy, minden felkavar
Hajnalban bekapcsol egy riasztó és megzavar

Csak rohansz, menekülsz az éjszakában
Pedig tudtad jól, hogy nem bízhatsz az ő szavában
Te lettél a vad, ő meg az üldöző
Pedig ő is csak egy pitiáner bűnöző

Hát örülj, baszd meg, örülj, baszd meg
Hogy csak mereszted a picsádat, és nem szakadsz meg
Mindig tele a hűtő, télen nagykabát
Mert a lelkét is kidolgozta a jó anyád

Érted csinálja, te vagy a két szeme fénye
Öregkori napjának utolsó reménye
Hogy mellette légy, ne fizess akkora árat
Ne váljon belőled is egy kábszeres állat már

Refrén